A filmklubot havonta egyszer, a hónap első szerda estéjént szervezzük, sorozatunkban a hetedik művészet alkotásain keresztül mutatjuk be a többi művészeti ág jeles képviselőit.

Vajon kiben nem merült még fel a gondolat, miközben egy képet, szobrot csodált, hogy vajon az milyen körülmények között jött létre, mi ihlette, inspirálta megalkotóját? Mitől vált a gondolat képpé, formává, majd anyaggá és részenként egy új műalkotássá?

A filmek nemcsak a művészek életútját kísérik végig, hanem az alkotás folyamatán keresztül közelebb visznek bennünket belső világukhoz, teljesebb képet kapva a műalkotások megszületéséről.

A film- és képzőművészet iránt érdeklődőknek ajánljuk közös vetítéseinket: segítenek közelebb kerülni a művészeti alkotásokhoz és közösen megbeszélhető élménnyel gazdagoduk.

Egyaránt ajánljuk laikusoknak, akik még csak ismerkednek a filmművészettel és csupán az utazás kezdetén vannak és ajánljuk olyan a filmművészetben jártas szakértőknek is, akik szeretnék megosztani szenvedélyüket és véleményüket egy autentikus filmvetítést követően.

18.00 órától közös filmnézés, majd rövid „szünet” után beszélgetés a filmről, Bárdos Csaba filmtörténész vezetésével, zárás legkésőbb 22:00-kor.

Henning Carlsen: Oviri (Farkas az ajtó előtt)
(1986, színes dán-francia film, 97 p.) – angol és dán nyelven magyar felirattal
Főszereplők: Donald Sutherland, Max von Sydow, Jean Yanne, Sofie Gråbøl, Valeri Glandut, Ghita Nørby, Merete Voldstedlund

Filmválasztásunkat a Szépművészeti Múzeum 2026-os Paul Gauguin kiállítása inspirálta.

Miről szól a film?
Gauguin 1893-ban Párizsba érkezik. Tahitiről jön és kiállítja a festményeit… két évvel később csalódottan elhagyja Európát és a művészetét nem értékelő polgári kultúrát. Közben Strindberg és Edvard Brandes is többször megjelenik, és látjuk a festő viharos kapcsolatát dán feleségével és kedves modelljeivel…

Egy érdekesség, egy filmművészetben jártas érdeklődőnek
Henning Carlsen a dán fenegyerek filmrendező, avagy a dán Godard a karrierje közepén készítette el egyetlen festőéletrajzát, miután az 50-es években a dolumentumfilmjeivel, a 60-as években pedig a játékfilmjeivel is híressé vált. A kor francia, angol, stb. újhullámos rendezőitől sokat tanulva, de a klasszikus dán némafilm hagyományait is tiszteletben tartva alkotott – nemzetközi szakmai hírnevet kivívva addigra.
Az Oviri a maga mögött minden hidat felégető, önmagát a művészet oltárán elégető Alkotó filmje. Carlsen még 1950-ben találkozott Gauguin koppenhágai életének a nyomaival, de csak jó 30 évvel később ütközött újra a festő életművébe és a koppenhágai kötődésébe. 1983-ban Párizsba utazott és Jean-Claude Carrière felügyelete alatt egy kiváló forgatókönyvet írt… az eredmény egy ma már klasszikus festőportré lett.
20 hónap 1893-95-ben. Gauguin Párizsban van a két tahiti útja között és egy hatalmas kiállítást rendez, hogy a befolyt pénzből ismét Tahitire utazhasson. Gauguin abban reménykedik, hogy most már tényleg megtalálja a végső áttörést. A Párizsban előadott szerep egyértelmű: vagányt játszani a lehető legtávolabb a polgár tőzsdeügynök szerepétől. Imponálni a haveroknak és Párizs népének, meghökkenteni és elkápráztatni mindekit, aki arra vetődik… A muníció ehhez a Tahitin festett több tucatnyi festmény, szexmotívumos faragott botok, egy jávai szerető-modell és egy majom a vállon… ez abban a korban bukásra volt ítélve.
A kudarc után Gauguin egy rövid látogatást tesz Koppenhágában és Bretagne-ban. Nem tanult a kudarcból, számára nem érdekes, hogy a törvényes és törvénytelen gyerekei apa nélkül nőnek fel – a párizsi bukás után 1894-ben érkezünk vele Koppenhágába, ahol a gyerekei nagy része szenved az apátlanságtól…
A túl racionális észak és a fullasztó dél, a fehér ember a „vadak” között ellentétet Carlsen az 1995-ös Panban (Two Green Feathers) is tovább tekerte, ott a Norvégia-Thaiföld párossal…
Henning Carlsen évtizedeken át szenzációsan jó filmeket készített, méltóakat a világhírű dán némafilm hagyományaihoz, de mindig lázadt, mindig visszaszólt – hiányzik is a filmtörténet-könyvekből!

Ajánló
Paul Gauguin
1893-ban Gauguin Párizsban – a két tahiti útja között – egy hatalmas kiállítást rendezett, amin a „nyálcsorgatva fanyalgott” a képmutató közönség…
Az 1891–1893-as Tahiti-Bretagne korszakában Gauguin legalább száz képet festett, ezek jó részét láthatjuk is a filmben.

Előzetes 
https://www.youtube.com/watch?v=OXFbj82c7Ag

Kulturális élménnyel és ismeretekkel gazdagodunk, miközben a filmek gyakran érzelmileg felkavarnak, vitára ingerelnek bennünket – lehetőséget adnak megfogalmazni a beszélgetéseken saját élményeinket, érzéseinket, kétségeinket.

A Filmklub vezetője Bárdos Csaba filmtörténész, aki sok érdekes filmtörténeti csemegével egészíti ki film élményünket a vetítés előtt, majd azt követően is.

“Számomra a filmklub, mint közösségi tér fontos, a filmekhez kötődő kulturális háttér, motívumrendszer és korrajz miatt. Elengedhetetlen a film közös megnézése után a műalkotás által elindított gondolatok és érzések megvitatása, megosztása.

Nagy öröm számomra, amikor megnyílnak a nézők, és a film hatására képesek elvonatkoztatni a mindennapjaiktól, vagy másként látni sok ismert élethelyzetet. Mindig felemelő érzés számomra, ha ebben tudok segítséget, támogatást adni…”

Bárdos Csaba filmtörténész, moderátor