2021.01.04.18.00 – Mű szerző nélkül (Werk ohne Autor)

A Mű szerző nélkül arra az alapparadoxonra épül, miszerint bármely valódi műalkotás csakis az alkotója saját életéből fakadhat, ugyanakkor a magánélet nem tartozik senki másra a megélőjén kívül.

Gerhard Richter gyerekkorát a gyilkos nemzeti szocializmus, fiatalkorát a kegyetlen bolsevista államszocializmus, középkorát a kíméletlen liberális kapitalizmus szorította keretek közé. Idős korára az eszméket lemeszelték, elhalványították és korlátok helyett káosz közepette élhet. Az egykor nyomorgó Gerhard munkái immár csillagászati áron kelnek el, ami azonban rossz érzéssel tölti el: többször személyi kultusznak nevezte már az eszement keresletet, amivel a műveit kapkodják a gyűjtők. Ráadásul 2018-ban még egy olyan filmet is készítettek róla, ami kiadja bizalmas beszélgetéseken felfedett titkait és életét jelentősen megmásítva, „filmszerűbbé” téve mutatja be!

Ebben hősünk a náci művészettagadás után a szocialista realizmus bilincseibe, majd onnan a kapitalista (ir)realizmus szorításába kerül. Innen csak a realizmus igenlő tagadásán (a fenti alapparadoxon adekvát kifejezésén) keresztül lel kiutat, amikor talált fényképeket fest le, majd „elmeszeli” a kontúrjaikat. A mások élete a saját életem – mondják a másolt fénykép-festményei szerényen, de határozottan. Ez az irreális állapot azonban tisztán nem tartható fenn (a családtagokat és történelmi személyeket dekódolni képes nézők és a művész is megunják), ezért Richter egyre inkább nonfiguratív alkotásokkal folytatja pályáját…

Természetesen nem lehet a művész életét a film hősének az életével azonosnak tekinteni – a festő tiltakozott is az élettörténete eltorzítása, „filmes intenzifikálása” miatt, a kritikusok pedig tiltakoztak a „szabálytalan művészfilm” szabályainak a megsértése miatt – túl „egyszerű film” született sok felületes ítész szerint.

Ebben a filmben a jók jók, a rosszak rosszak, az érzelem az érzelem, a fejlődéstörténet pedig fejlődéstörténet, A Mű szerző nélkül tökéletesen megvalósítja az NDK film félszáz évvel ezelőtti irányelveit. Természetesen „az NDK film” sohasem létezett, mert nem a valódi élet valódi gondolatait öntötték bele, hanem politikai indíttatású szocialista realista freskókat festettek a kamerákkal is. A Mű szerző nélkül c. film a fentiek alapján tehát sohasem létezik, de itt van nekünk, nézni nagyszerű és beszélgetni róla, az aztán kiváló vitaélmény!

ARTfilm rendezvényünk ONLINE térbe költözött – kérjük ITT regisztráljon