„Sokan nem tudják, hogy egy fülbemászó dallam hangjainak is megvannak a színbeli párhuzamai, ezek a szín-hangnemek –melyek megismertetése a képző és tervezőművészekkel -a mai digitális színmérő eszközök alapján -egyik fontos művészeti-kutatási témám.
Egy dallam is az emberben rejlő titokzatos arány-preferenciák szerint /pld Fibonacchi számsor –Phütagoreusok nézetei/ járja be az érzékelhető teret, ahogy a színek is minden történés eme drámai közegét fejezik ki a vizuális művészetet is éltető fény mindig egyedi és mégis sokféle színeváltozásával. Ám ezek a jelenségek sokak számára csak titkos szabályok szerint jeleníthetők meg jól, még akkor is, ha a művészi ösztön segít is valamennyit. Pedig van ennek a tudománynak neve – Színdinamika. Ennek a törvényszerűségeit szeretném megismertetni hallgatóimmal. Hiszen a színesség még egy jó művésznél is néha hiányos, kibontatlan, fejleszthető, finomítható, vagy éppen a melódiákat elnyomó, egymást túlharsogó kiáltozás, melyből a kevesebb több lenne.”