Andrzej Wajda: A márványember
„Aranypolgár után márványelvtárs – avagy a személyi kultusz nem vész el, csak átalakul…”
A 68-as Prágai Tavasz után nyilvánvaló lett, hogy emberarcú szocializmus nem létezik, csak szoborarcú bolsevizmus.
Andrzej Wajda mesteri filmjeit nézve is láthatjuk: elválaszthatatlanul tartoznak hozzá a szép szobrok a szocializmusnak nevezett ronda rendszerhez, talán csak a „mozgalmi” dalok követik őket szorosan.
Andrzej Wajda festőnek tanult, így nem meglepő, hogy a filmben forgatott film ötlete egy múzeumban születik meg egy meglepetés hatására; a titkos szobor utáni nyomozás A márványember fő témája lesz, és a vágó végül egy szobor ledöntésével induló picike filmmel menti meg a helyzetet és kulcsszerepet kap a „szocialista művészetet bemutató” propagandafilm is…
A márványember elsődleges kérdése: „Mi a szocialista szobor feladata?” – de a mélyben felteszi az általános kérdést is:
„Mi egyáltalán egy szobor feladata?”
A létező szocializmus szobrai illeszkedtek a rendszer építészetébe, gyökerük a szovjet szobrászat és építészet volt, amit a szocialista témák klasszikus köntösbe „olvasztása” jellemzett. Így lett a szépség istennője a traktorosnő vagy az meberfeletti mondahős az olajszagú munkás…