2022.01.03. 18.00 – Egon Schiele: A halál és a lányka

Dieter Berner filmje szerencsére nem akarja Schiele életművét másolni vagy tükrözni. Nem új és botrányos, hanem konzervatív és kiegyensúlyozott. Így elkerüli a stílusimitáció lehetséges csapdáját. Hogy is mondja Władysław Strzemiński a Powidokiban? „A művészetben és a szerelemben csak azt adhatják, amijük van.” Ez maximálisan teljesült Schiele rendkívül rövid, ám sistergően sűrű és megdöbbentően produktív életében, valamint Dieter Berner is harmóniában maradt a saját életművével, amikor ezt a kis költségvetésű, de nagy szívű filmet elkészítette. A harmóniáról is van egy ideillő Powidoki idézet: „Azt hiszem, hogy önmagunkkal harmóniában kell festenünk, ha nem győztem meg Önöket, akkor csináljanak valami mást!”

Schiele utolérhetetlen rajzművészete és zseniális kolorista tudása felvonul ebben a filmben és sokszor előttünk bontakozik ki a híres képek és rajzok ötlete és azok megvalósítása is. Még a vibráló ruhatervező és impulzív tájképfestő Schiele is megjelenik. Az életrajzi történet összefüggő marad az egész filmben, ami egységes, folyamatos és letisztult, valamint hibátlan színészi játék jellemzi – miközben Schiele életének minden kulcsszereplőjét átgondoltan formálja meg. Schiele saját szerepei: a szent, a szerető, az exhibicionista, a remete, a mártír, a zsarnok, a halál keze és az apa is mind belefértek ebbe a filmbe. A pergő képek még az elődök előtt is tisztelegnek, egészen François Truffauttól Götz Spielmannig.